Felcsendül egy dallam, amiről neked rögtön Ő jut eszedbe. Már nem szereted, de az érzés emléke benned maradt. Tudod milyen érzés a fájdalom és reménytelenség, amit előidézett arca látványa okoz. Tudod, mit jelent odaadóan és feltétel nélkül szeretni. És reménytelenül. Igen, ez benne a legfontosabb. A reménytelenség, ami végül megöl. Belehalsz a tudatba, hogy Őt nem érheted el.
Aztán egyszer csak vége. Megszűnnek az érzések iránta, mintha csak egy kapcsolót kapcsoltak volna le, ami miatt eltűnt a fény az életedből. Mert Ő volt a Nap, mely bevilágította a sötétséget. Ő űzte el a ridegséget, ő olvasztotta fel a jeget a szívedről. Az Ő mosolya táplálta a tüzet, Ő volt az, akiért az életedet is eldobtad volna. Aztán ezek az érzések megszűntek, és Te rájöttél: Nem körülötte forog a világ.
De akkor miért éreztél így?
A válasz egyszerű: Mindenkinek van egy Sorsa, ami ellen semmit nem tehet. Itt nincs választási lehetőség, hogy követed-e, vagy sem. Itt csak két dolog fontos: Nem vagy képes letérni az útról, és előbb-utóbb úgyis véget ér az életed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése