- Miféle társ? Ádám, nekem nincs időm erre, holnap korán kell kelnem - hazudta Laura idegesen. Rossz előérzete volt volt legjobb barátjának huncutul csillogó szemeivel kapcsolatban. Nem akart a kelleténél több időt a társaságában törteni.
- Ne aggódj, pontosan tudom, hogy a hétre szabadságot vettél ki. Nem kell hazudnod - villantott Ádám a lányra egy negédes mosolyt, mintha a szavak megbántották volna. - És nincs választásod, Laura. Andor kiválasztott magának, szóval mostantól te vagy a társa és mestere. Parancsolhatsz neki, mindent megcsinál, amit tőle vársz. Nem igaz, Andor? - kérdezte a sárkánytól, mire az odadugta a fejét Laura arca mellé.
- Igen, mester - hallotta Laura a fejében a mély, rekedtes hangot. Hátraugrott ijedtében, majd félve, remegő hangon megszólalt.
- Te... hogyan... - csak dadogott össze-vissza. Hevesen dobogott a szívvel nézett fel a mellette fekvő sárkányra.
- Hogyan tudok beszélni? Sehogy. Gondolatátvitelt használok.
Ezután a sárkány csukló, nevetésszerű hangot adott ki, mintha jól szórakozna a lányon. Laura óvatosan a sárkány bőrszárnya felé nyújtotta a kezét, mintha csak meg akarná simogatni.
- Én nem tenném - szólt közbe Ádám. - A sárkányok nem kutyák. Tény, hogy nem olyan vadak, mint azt a legendák írják, de nem is szelídek.Ő kiválasztott téged társának, ez pedig azt jelenti, hogy egyenrangúak vagytok. Tehát nem viselkedhetsz úgy vele, mint egy kutyával. Ne simogasd, ne gügyögj neki, ne jutalmazd...
- Az utolsót nem bánnám - nevetett fel Andor a fejében, mire a lány is elnevette magát.
- Bánj vele úgy mint az emberekkel. És még valami... Csak azok az emberek látják őt, akiknek szintén egy sárkány a társuk. Előbb-utóbb pedig te is át tudsz majd alakulni sárkány formába - mosolygott rám, miközben monotonon sorolta a dolgokat. - Viszont lenne még valami - mondta felcsillanó szemmel, amitől a lánynak végigfutott a hátán a hideg. - El kell távolodnod az emberi világtól. Kiiratkozol a középiskolából, abbahagyod a munkát, nem találkozhatsz az eddigi barátaiddal egészen addig, amíg meg nem tanulod irányítani az új erőidet.
Laura először nem is fogta fel a szavakat. Aztán amikor szépen lassan eljutott a tudatáig Ádám mondanivalója, megborzongott.
A középiskolát nem bánta, hiszen nem voltak ott barátai, senkije sem volt ott. A munkáját is szívesen hagyta ott, elvégre mindenki szívatta és piszkálta, a fizetése pedig nevetségesen alacsony volt. A szülei meghaltak, nem is olyan rég... Egyedül a lakását bánta. Most, hogy végre visszaköltözött az otthonába, nem akart rögtön el is menni onnan.
- Rendben, elmegyek veled. De előtte össze kell szednem a holmijaimat. Meg a laptopomat - felelte a lány, mire Ádám csak elmosolyodott.
- Az egyik ismerősöm már mindent elvitt a helyünkre - villantott egy mosolyt a lányra Ádám, mire az szikrákat szóró szemmel meredt rá. - Na, ne nézz így rám, Lora. Mintha nem turkáltam volna már ezerszer a ruháid között - nevetett fel a szőke hajú férfi, majd intett a lánynak, hogy szálljon fel Andor hátára.
- Mintha azt mondtad volna, hogy egyenrangúak vagyunk... Az nem foglalja magába azt, hogy nem utazok a hátán? - vonta fel a szemőldőkét kétkedően a lány, mire Andor felhorkantott.
- Ha én megengedem, akkor utazhatsz a hátamon. És mivel most megengedem, ezért most utazhatsz a hátamon. - A "most" szót olyannyira kihangsúlyozta, hogy hallani lehetett, hogy ez egy egyszeri alkalom.
A kis eszmecseréjük alatt Ádám már át is változott egy smaragdzöld színű sárkánnyá. Ugyanaz a lény volt, amit régen Andor társaságában látott azon az éjszakán. Mikor Ádám várakozóan rájuk nézett, Laura felmászott a kék lény hátára.
Mikor a lány biztonságosan elhelyezkedett, Andor óvatosan a levegőbe emelkedett. Figyelt a hátán ülő lányra, aki élvezte a kilátást. Gyönyörű réteket, ligeteket látott a magasból, gyümölcsösöket, valamint erdőket. Ámulva bámulta a rengeteg állatot, amiket a magasból látott. De sajnos nem gyönyörködhetett sokáig, hiszen hamar elérték a barlangot, ami az úticéljuk volt. Amint Andor földet ért, Laura azonnal leszált a hátáról.
A lány ámulva nézett körbe a barlangban. Nem csak egy víz, vagy egyéb természeti hatás által kivájt üregről volt szó. A hely tele volt a legmodernebb felszerelésekkel, amik csak beszerezhetőek, valamint szobákra volt osztva. Sőt, ha Laura jól látta, akkor még emeletet is építettek az itt élők.
- Ez... Csodálatos! Mióta laktok itt? - kérdezte a lány a csodálkozástól tágranyílt szemekkel, mire Ádám felnevetett.
- Évezredek óta élnek itt sárkányok és társaik. Ha gondolod, majd elmesélem. De előtte be kell, hogy mutassalak valakinek - fogta meg Laura kezét a fiú, majd húzni kezdte befelé. Azonban a lány nem állhatta meg kérdezés nélkül.
- Kinek? - kíváncsiskodott.
- A vezetőnknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése