Tudod, mi az a hiányérzet? Amikor hiányolsz valamit az életedből, ami fontos lenne.
Tudod, mi az a vágyódás? Amikor valakire, vagy valamire vágysz. Lehet szexuálisan vágyni valakire, vagy csak a társaságára... A vágy az vágy.
És tudod mi az a szükség? Amikor valaminek a hiányába egyszerűen belebetegedsz lelkileg, vagy testileg. Szükséged van valamire, valakire. Valakire, aki fontos, aki nélkül nem tudnád elképzelni az életed.
És te mégis eltaszítod magadtól. Folyton azért siránkozol, mert nem akarod őt elveszíteni, nem akarsz szenvedni, de ezt a szenvedést magadnak okozod.
Tudod, hogy nélküle csak félember vagy, mégis elmarod magad mellől. Miért? Miért csinálod ezt, ha szereted?
Magad sem tudod, igaz? Az ösztönöd hajt, hogy sajnálhasd magad, hogy később nagyon megbánhasd a döntéseid. Hogy tanulj a hibákból, amiket elkövettél. De amikor rájössz, hogy ezt már nem tudod visszafordítani, amikor visszaolvasod a leveleket, amiket váltottatok, amikor visszagondolsz, hogy miket tett érted, akkor ráébredsz, hogy túl késő.
És te ebbe belebetegedsz. Mert tudod, hogy a te hibád, te hoztad magadat ilyen helyzetbe, és tudod, hogy ő soha többet nem lehet a tiéd. De neked kell.
Ez a szükség.
