- Szabadságon? Miért? - kérdezte meglepetten Robi, mire Elizabethnek elhalt a nevetése.
- Mert Roli olyasmibe keveredett, amibe nem kellett volna, és most figyelnem kell rá. Tudod, drága barátod kifejezetten szereti a veszélyes helyzeteket - jegyezte meg ironikusan a lány, mire Robi elnevette magát.
- Pontosan tudom, hogy Roli milyen - mondta mosolyogva. - Szóval akkor mi legyen a fellépéssel? - kérdezte témát váltva.
- Fel tudom hívni az egyik kollégámat, hogy a menedzseretekkel meg tudják beszélni az időpontot. Az úgy megfelel? - kérdezte Lizbeth felhúzott szemldökkel, mire a fiúk bólintottak. A lány elővette a telefonját és tárcsázta is a számot.
- Szia, Bogi, Liza vagyok. El kéne valamit intézned a melóhelyen - szólt bele a telefonba a lány. A vonal másik végében levő személy válaszolt, amit a fiúk nem hallhattak. - Igen, tudom, hogy szabadságon vagyok, de engem kerestek és nem találtak, és most beszéltem a sráccal... Igen-igen, tudom. A menedzserrel kéne beszélni... Hogy kinek kell a színpad? Kinek kell a színpad, fiúk? - nézett rájuk a lány.
- Children of Distance - felelték teljesen egyszerre.
- A Children of Distance-nek. Holnap be fog menni a menedzserük, megbeszélni a dolgokat. Az íróasztalomban van a mappa, igen, és a határidőnapló is... Igen, tudom, és ezer hála érte, Bogi! Viszont most leteszem, mert van még némi dolgom... Én is, szia! - köszönt el, majd letette. A fiúk csendben várták, amíg telefonált.
Mikor Lizi letette a telefont, Robihoz fordult.
- Holnap kéne bemennie a menedzsereteknek lebeszélni a részleteket. Meg tudjátok oldani? - kérdezte kérdően, mire Robi csibészesen elmosolyodott.
- Persze, sima ügy. Megyek is beszélni vele. Nos, sziasztok, Örülök, hogy megismerhettelek, Elizabeth - mosolygott rá a lányra kedvesen, majd indult is az ajtó felé, de a lány utána szólt.
- Szólíts csak Liznek! - mondta hangosan az ajtón éppen kilépő fiúnak, mire az csak felnevetett.
A lány Rolandhoz fordult, megkérdezte:
- Na és hol lesz a szobám? - kérdezte vigyorogva, mire a kérdezett felshóhajtott.
- Az enyém mellett. Ha kell valami szólj - morogta kelletlenül, majd bevonult a hálószobájába.
Elizabeth csak ekkor döbbent rá a tényre, hogy egyedül maradt ezzel a férfival, akihez valamilyen mód folytán nagyon is vonzódik. Nem, nem szerelmes, csak fizikai vonzódást érez, amit féken tud tartani.
Nem is gondolta volna, hogy a hálószobában Rolandnak is hasonló gondolatok járnak a fejében. Kettesben maradt egy gyönyörű lánnyal,valószínűleg napokig.
Mindkettejüknek ugyanazok a gondolatok jártak a fejükben, de míg a lány kétségbeesetten tekintett gondolataira, a férfi kíváncsian tette ezt. Mindketten a másikkal a gondolataikban aludtak el.
Reggel Elizebeth kelt fel először. Fájó nyakkal ült fel a kanapén, majd bement a fürdőszobába normális külsőt varázsolni magára, majd a konyhába ment, reggelit csinálni. Készített kávét, teát, tükörtojást és piritóst is. Arra gondolt, hogy kedveskedik a férfinak, aki részben az ő hibájából van most a társaságára kényszerülve.
Rolandot is hamar kivonzották a finom illatok a konyhába, ahol egy kötényes, sürgő-frgó Elizabeth-tel találta magát szemben.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte álmosan, kikerekedett szemekkel.
- Neked is jó reggelt! - villantott rá egy ezer wattos mosolyt a lány. - Reggelit. Mit kérsz, teát vagy kávét? - kérdezte angyalian mosolyogva.
- Kávét - felelte Roland még mindig meglepődve, majd leült az asztalhoz. Elizabeth elé tett egy bögre kávét, majd egy tányéron tükörtojást és két piritóst is. - Köszönöm - mosolygott rá a lányra hálásan, majd nekikezdett a reggelinek. Nem sokkal később a lány is leült vele szemben, és nekiállt reggelizni.
- Jó étvágyat - felelte Elizabeth mosolyogva. Gyorsan reggeliztek, mert Rolandnak sietnie kellett a stúdióba, ahol az új dalokat vették fel. Amint mindketten megették a sajátjukat, Roland elment átöltzni, Liz pedig elmosogatott és eltette a telefonját a zsebébe.
- Kész vagy már? - kiabált be a fürdőbe. Olyan természetesnek vette, hogy ilyen közvetlen hangon beszél vele, mintha már évek óta ismernék egymást.
Ekkor kinyílt az ajtó, és egy sokkal frissebb Roland lépett ki rajta.
- Mehetünk - sóhajtotta. Elindultak a stúdióba, természetesen gyalog, hiszen nem volt messze. - Meddig fog ez tartani? Meddig kell rám vigyázni? - kérdezte érdektelenül, ám hangjában érezhető volt egy kis feszültség.
- Még egy darabig biztos. Hidd el, én sem azért teszem, mert jól esik. Akár hónapokig is eltarthat, amíg leszáll rólad a maffia. Én pedig addig fogok a nyomodban járni, amíg ez be nem következik. Rendben? - nézett rá komolyan a lány, mire Roland csak bólintott. Csendben sétáltak tovább, és a némaság egészen addig tartott, amí el nem kezdett esni az eső. Ekkor mindketten felnevettek - csak ők olyan szerencsétlenek, hogy kint sétálnak a szakadó esőben. Roland a lányra terítette a bőrdzsekijét, mire az mosolyogva megköszönte.
Továbbra is lassan sétáltak, nem siettek annyira a stúdióba. Jól esett nekik az eső, így július közepén. De sajnos a sétálgatás sem tartott örökké, mikor beértek a stúdióba, Peti jól leszidta Rolandot.
- Van fogalmad róla, hogy hogy aggódtunk? Telefonáltunk, és te nem vetted fel! - kiabálta, mire Roland elkezdte keresgélni a telefonját, amit nem talált.
- Basszus, otthon hagytam - mondta kínosan a fiúkra nézve. Azonban ők már nem rá figyeltek, hanem az ajtóban álló barna hajú lányra.
- Elizabeth, te mit keresel itt? - kérdezte meglepődve Péter.
- Én vagyok az új őrség, aki arra a bolondra vigyáz - vigyorgott Liz, miközben Roland felé biccentett. - Szabadságra küldtem az ikreket.
- Értem. Kezdjük a felvételt - morogta Peti, majd nekiálltak a munkának, Liz pedig csendben figyelte őket. Egészen addig, amíg az ablakok be nem törtek, és be nem nyomult rajtuk egy hadseregre való felfegyverkezett férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése