Egy dobbanás, egy lüktetés,
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobog a szíí, még lobog a láng,
Követlek téged az éjeken át...
Roland már két napja virrasztott aggódóan az altatásban lévő Elizabeth mellett. Ő éppen elszenderedett, amikor a lány elkezdett ébredezni.
Mi történt? Hol vagyok? - futottak át az agyán a kérdések, majd megpillantotta az ágy melletti széken szendergő Rolandot. A barna hajú lány halványan elmosolyodott a látványra, majd megpróbált felülni. A hirtelen oldalába hasító fájdalomtól hangosan felnyögött, mire Roland öszerezzent, és egyenesen a lány barna szemeibe meredt.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? - kérdezte Elizabeth halványan elmosolyodva, ezzel próbálva oldani a feszült helyzetet.
Roland nem szólalt meg, nem válaszolt a kérdésre, csak továbbra is bámulta a mélybarna őzikeszemeket.
- Mi történt? - tette fel a lány a hirtelen eszébe jutó kérdést.
- Nem emlékszel? - kérdezte Roland megrökönydött arcot vágva. Liz csak megrázta a fejét, mire a férfi a kezébe temette az arcát.
A lány egy gyilkos, ezt pontosan tudta, de akkor és ott olyan ártatlannak nézett ki, hogy Roland nem tudta neki elmondani a történteket. Pedig el kellett volna.
- Roland, kérlek mondd el, mi történt! - kérte könyörgő szemekkel Elizabeth. Ugyan a lány a vérveszteségtől, és a fájdalomcsillapítótól nagyon bágyadt volt, a szavaiból és az arckifejezéséből le tudta szűrni, hogy ő tudja, mi történt, sőt, talán ő is ott volt.
- Majd minden eszedbe jut, ne aggódj. De én most megyek, szólok az orvosnak, hogy felébredtél. Te addig pihenj, és ne gondolkodj túl sokat, okés? - kérdezte Roland, aggódóan pillantva a lányra. Nem tehetett róla, egyszerűen olyan érzéseket váltott ki belőle Elizabeth, amikre azelőtt gondolni sem mert. Úgy érezte, meg kell védenie, noha pontosan tudta, milyen erős a lány.
Mikor Roland kiment, Elizabeth felkelt az ágyból. Tudta, hogy ha ezt a férfi jelenlétében próbálná megtenni, az biztos nem engedné neki. Az ágy végében lévő széken ott voltak a ruhái. Gyorsan felöltözött, majd kilopakodott a szobából.
Ha Roland nem hajlandó neki elmondani, hogy mi történt, Dávidék biztos megteszik. Bár oldala iszonyatosan zsibbadt, és nagyon gyenge volt még, a saját lábain hagyta el a kórházat. Felszállt egy buszra, ami a lakásához közeli megállónál állt meg. Ott leszállt, és felsétált a második emeletre, majd benyitott. Ott nem várt meglepetés várta.
A kis nappalit rendőrök lepték el, akik feltúrtak mindent. A lánynak fogalma sem volt róla, hogy mi történt, amiért ennyi rendőrt kell küldeni a lakásába. Talán valaki feljelentette?
- Khm... Segíthetek valamiben, biztosurak? - kérdezte a lány komoly arccal, mire a nappaliban kutakodó rendőrök összerezzentek.
- Jónapot! - szólalt meg az egyikük. - Ön Elizabeth Jessica Lawrence? - kérdezte felvonva a szemöldökét.
- Szolgálatukra. Miben segíthetek? Mert ahogy nézem, nem nagyon találják, amit keresnek. Ami pontosan mi is? - kérdezett vissza a lány, ugyanúgy felvonva a szemöldökét.
- Letartóztatni! - adta ki az utasítást az, aki az előbb is beszélt. - Jogában áll hallgatni, de minden amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon... - és tovább hadarta a már mindenki által filmekből ismert szöveget. A lány rezzenéstelen arccal tűrte, hogy megbilincseljék, és hallgatta a férfi mondanivalóját. Nem ez volt az első eset, amikor elvitték a rendőrök. Ugyan most fogalma sem volt, mit tett, de mégis rezzenéstelen arccal tűrte. Jason mindig kimentette - most is ki fogja.
Roland végigjárta az egész épületet, mire megtalálta az orvost. Szólt neki, hogy Elizabeth felébredt - ám amikor beléptek a kórterembe, Elizabeth-et nem találták sehol.
- Hova tűnt? - tette fel az alapvető kérdést az orvos. Mivel Roland sem tudta a választ, a doktor elrohant értesíteni a rendőrséget. Azt a választ kapta, hogy a lányt őrizetbe vették, a rendőrkapitányságon van elzárva egy cellában. A férfi rögtön rohant is a kórház közelében lévő épülethez, ahol Elizabeth épp hevesen gesztikulálva telefonált.
- Idefigyelj, Jason... Ne feledd, hogy kijutok innen... Igen, tisztában vagyok vele, hogy te tudsz leginkább segíteni... Csak... gyere értem, kérlek! - mondta a lány egy kicsit kétségbeesett hangon, majd letette a telefont.
Roland odasétált hozzá, ám a lány nem vette észre, annyira el volt merülve a gondolataiban.
- Elizabeth... - szólalt meg halkan, mire a lány riadtan összerezzent.
- Roland... - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Mit keresel itt? Nem otthon kéne lenned Bálintékkal? - kérdezte a lány összehúzott szemöldökkel, mire a férfi csak mosolyogva megrázta a fejét.
Tudta, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat rá, hogy elmondja a lánynak, hogy mi történt két napja, azonban úgy érezte, Elizabethnek tudnia kell az igazat.
- Figyelj, Elizabeth... El kell mondanom, hogy mi történt két napja. Ránk támadtak a stúdióban, úgy körülbelül húsz ember. Súlyosan megsérültél, és gondolom a fejedet is nagyon beverhetted, hiszen amnéziád lett. Azokkal, akik ránk támadtak, végeztél. Megölted őket.
A lány rezzenéstelen ábrázattal halgatta végig Roland mondanivalóját, majd nemtörődöm arccal megvonta a vállát. Már nagyon régóta nem érzett bűntudatot az ölés miatt. Túl sok életet vett már el ahhoz, hogy ez az érzés megadathasson neki.
- Most egy-két élettel több, vagy kevesebb, nem számít. Ami történt, megtörtént, el kell fogadni úgy, ahogy van. Ha esetleg megundorodnál tőlem emiatt, hát legyen. A biztonságodat továbbra is garantálom, de... - nem tudta befejezni a mondatot, mert Roland megölelte.
Ekkor lépett be a rendőrkapitányságra Jason. A férfi mély érzéseket táplált Elizabeth iránt, noha tudta, kettejüknek nem lenne esélye ebben a világban. De attól még fájdalmas volt látni az összeölelkezett párost.
- Liz, megjöttem. Bocs, hogy félbeszakítom a pillanatot, de gondolom, szívesen jutnál már ki erről a helyről - jegyezte meg flegmán a most érkezett. A lány gyorsan kibontakozott Roland öleléséből, majd Jason szemébe nézett. Nem mutatta ki zavarát, ugyanúgy viselkedett, mint bármikor.
- Igen, jó lenne már kijutni. Szóval kérlek, Jason... Utána megkapod, amit akarsz - jelentette ki komoran, mire a férfi felsóhajtott és elindult az egyik iroda felé.
Egy darabig néma csendben álltak a telefonnál, majd Roland halkan megkérdezte:
- Mit akar tőled?
A hangja halk volt, de határozott. Egy valamitől tartott igazán: a lány elvesztésétől. Aggódott érte, félt, hogy baja esik. Nem, nem volt belé szerelmes, egyszerűen csak barátként tekintett rá. Egy nagyon jó barátként.
- Lényegtelen - jelentette ki ridegen a lány. Tekintetéből kivehető volt fenyegetés: "Ha tovább kérdezősködsz, esküszöm megjárod!"
Ebben a pillanatban lépett ki Jason az irodából, majd amikor elhaladt Rolandék mellett, intett Elizabethnek, hogy kövesse. A lány gyorsan elköszönt a férfitól, majd megmentője után rohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése