P.v.M? ~ 7. fejezet ~

- Igazából kinek is van szüksége a másik segítségére? Neked vagy nekem? - kérdeztem, rávillantva ezer wattos mosolyomat.
- Nos... Mondjuk úgy, hogy mindkettőnknek szüksége van a másik segítségére. Neked azért, hogy megvédd a bátyáid, nekem meg azért, hogy segíts az üzletben - mondta komolyan, miközben hátradőlt a székében.
- Tudod, hogy segíthessek az üzletedben, tudnom kell információkat. Például azt, hogy mit szállítok. Mert tudod, ha törékeny dolgokat, akkor azt hiszem, óvatosan kéne vele bánni... Például, ha antik műtárgyakat kell átcsmpészni a határon - mondtam, miközben fenyegetően rámosolyogtam.
Nyeregben éreztem magam. Tudtam, hogy el kell fogadnia a feltételeimet, mert neki nagyobb szüksége van rám, mint nekem rá, tekintve, hogy emberhiányban szenved, hála a nemrég kitört maffiaháborúnak, amit - nagy veszteségek árán ugyan, de - megnyert.

Ezután gyorsan megittam a kávémat, majd felálltam.
- Hagylak gondolkodni. Ha hajlandó vagy mondani valamit, akkor hívj. Viszont most mennem kell, mert holnap suli van, és még a leckém sincsen kész. Szia - köszöntem el, majd felpattantam a motoromra, felhúztam a sisakot és már száguldottam is.
Mint mindig, Renéket most is a lakásomban találtam.

- Hugi, van egy kis gondunk... Castielt meglőtték... - rohant oda hozzám Kazu gondterhelt ábrázattal.

Mi... Mi van? Meglőtték? Ki? Egyáltalán miért?
- Hol van? Bevittétek a kórházba, ugye? - kérdeztem aggódóan, de a bátyáim arckifejezéséből megtudhattam, hogy eszükben sem volt mentőt hívni. - Ti normálisak vagytok? - kérdeztem idegesen. - Melyik szobába vittétek? Vendég vagy háló? - kérdeztem nyugalmat erőltetve a hangomra, de belül fortyogtam a dühtől.
- Háló - felelte Ren lehajtott fejjel, én pedig berohantam a szobába. Castiel ott feküdt az ágyamon, és láthatóan igen nagy lázzal küszködött. Sebláz... Igen gyakori jelenség, ha az embert meglövik.

- Ren, hozz forró és hideg vizet, külön tálban. Kazu csipeszt és törülközőt. A fürőszobában találod. Igyekezzetek! - kiáltottam rájuk. Én addig megvizsgáltam a sebet, majd elrohantam a konyhában található elsősegélycsomagért. Visszamentem a szobába, és egy ollóval levágtam a pólóját. Szerencséje van,hiszen csak a vállát lőtték meg. De még ez a sérülés is iszonyatos lázzal és fájdalommal jár.

Kazu hamar meghozta a csipeszt és a törülközőket, majd Ren is először a forró, majd a hideg vizet. Megfogtam egy törülközőt, beletettem a hideg vízbe, majd kicsavartam és rátettem a vörös hajú fiú homlokára. Aztán lefertőtlenítettem a csipeszt és kivettem a golyót a sebből. Ezután lefertőtlenítettem, majd összevarrtam a sebet.
Nem volt egyszerű művelet a fiú ellátása. Miután végeztem, a vállát bekötöttem gézzel, lecseréltem a borogatást, majd halkan kimentem a szobából, ki a konyhában ülő fiúkhoz.

- Ki lőtte meg? - kérdeztem ridegen, miközben bennem fortyogott a düh. Megölöm, akárki is volt az!
- Tony. Engem akart lelőni, de Castiel megvédett - mondta Ren halkan.
- Megkeresem Tonyt. Majd jövök. Castielnek tízpercenként cserélgessétek a borogatását. Ha minden igaz, még estére lemegy a láza és holnap már mehet suliba. Ha felébred mielőtt hazaérnék, ne engedjétek elmenni! - kiáltottam még az előszobából, majd az ajtót becsapva kimentem a motoromhoz. Felpattantam rá, és elkezdtem körözni a városban. Mivel nem tudtam, hol lakik, hozzájuk nem mehettem, de még így is fél órán belül megláttam az utcán. Megálltam mellette a motorral, majd leszálltam és levettem a sisakot.

- Tony... - kezdtem fenyegető hangon. - Mégis mit képzeltél? - kiáltottam rá, mire megszeppenten elhátrált.
- Mit csináltam? - kérdezte riadt ábrázattal, miközben szemeivel a helyzetből való kiutat kereste.
- Óh, tudod te azt pontosan jól. Meglőtted Castielt. Ez az, amiért már nem tudok megbocsátani - mondtam szelíden. mosolyogva, azonban hangomban észrevehető volt a fenyegető él. - Emlékszel, mi történt két éve, nem igaz? Hogy mi volt az, ami miatt véglegesen megutáltalak?






"Az eső szakadt, senki nem volt az utcákon Japánban. Én sétáltam egyedül, sírva, és azon gondolkodva, hogy Anthony Morgan egy áruló. Lehajtott fejjel mentem, mígnem beleütköztem valakibe.
- Gomenasai* - mondtam halkan, majd kikerültem a fiút, úgy sétáltam tovább.
- Várj! - kiáltotta az, akinek nekiütköztem, majd megfogta a csuklómat. Ekkor már felnéztem, és egy szőke hajú fiút láttam magam előtt.
- Mi a baj? Történt valami? - kérdezte könnytől és esőtől nedves arcomra nézve, én pedig elmosolyodva néztem az azúrkék szemekbe. - Jaj, ne haragudj, be sem mutatkoztam. A nevem Shiki. Örvendek, szép hölgy - mondta, majd lehajolt és kezet csókolt, mire én önkéntelenül felnevettem.
- Én Yume vagyok. Úgyszintén örvendek - mondtam, majd viccből pukkedliztem egyet. Aztán eszembe jutott Tony, és hogy vele is ezt játszottuk, én pedig újra elkomorodtam.
Ekkor egy lövés hangját hallottuk, Az előttem álló fiú a földre rogyott. Felsikítottam, majd megláttam Anthonyt, kezében a pisztollyal, elszánt arccal.
- Nem hagyom, hogy más férfi a közeledbe menjen. Ezt jegyezd meg, Yume - mondta még, majd hátat fordított és elment, én pedig zokogva a fiú testére borultam. "






- Emlékszel, ugye? Tudod, most szerencséd van, mivel Castiel nem halt meg - mondtam a velem szemben lévő fiúnak. - Csak nem megint az volt a bajod, mint régen? Hogy nem engedsz több férfit a közelembe? Csak egy a probléma: Erről nem te dőntesz, Tony. Az életemről én döntök, nem te - mondtam ridegen, mire Anthony megszeppent.
- De én Rent akartam... - próbált mentegetőzni, de én fagyos pillantást vetettem rá.
- Na, ezt nem kellett volna mondanod. Szállj le a családomról. Ma délután nem történt semmi. A bátyáim nem bántottak, én pedig még látásból sem ismerlek. Érthető voltam? - kérdeztem, mire bólintott egyet, én pedig visszamentem a motoromhoz.
Fevettem a bukósisakot, majd felültem a motorra és már száguldottam is haza. Otthon nem várt meglepetés várt. Ahogy beléptem a konyhába, a testvéreimen kívül valaki még ott ült.
- Anya? - kérdeztem elvékonyodó, megszeppent hangon.